Jancsó 100: Hosszú snitt a Kornyi-tónál – Idén 50 éves az Égi bárány

Egy kis késéssel ugyan, de mi is mindenképpen szerettünk volna megemlékezni a magyar filmtörténelem egyik, ha nem a legkiemelkedőbb alkotójáról, Jancsó Miklósról, aki éppen 100 esztendeje látta meg a napvilágot a múlt hónap végén. Filmjei nemzetközi elismerést és díjak sorát hozták a világhírű rendezőnek, melyekről még Martin Scorsese is csodálattal nyilatkozott. Balatoni vonatkozása okán a szintén idén jubiláló Égi bárányt vettük jobban szemügyre a jeles alkalomból.

Az 1968-as Csend és kiáltáshoz hasonlóan a három évvel később megjelent Égi Bárány is a tanácsköztársaság napjaira, 1919-be kalauzolja el a nézőt. A cselekmény a hamisítatlan, allegorikus dramaturgián keresztül bontakozik ki, fókuszában pedig a hatalom és az emberi természet inkompatibilitásának problematikája áll, mely mögött ezúttal a vallási fanatizmus motívumai is felsejlenek.

A Jancsóra annyira jellemző történetmesélés inkább csak sejtet és sugalmaz, mintsem állít. A rideg, szögletes konkrétumok helyett egy pulzáló, asszociatív masszaként hömpölyögnek az események a hosszú snitteken, melyek az évek során a rendező védjegyévé váltak.

A helyszínválasztás a Kővágóörs és Köveskál közti Kornyi-tóra esett, amelynek partján Veszprémi Imre szobrászművész Emberi komédia nevű szoborcsoportja áll. A Káli-medence vulkanikus domborulatai közötti elterülő síkság remekül adaptálja az egymásból fakadó elvont képeket. A tó és környéke egy későbbi Jancsó filmben, az 1987-es Szörnyek évadjában szintén feltűnik.

A fantasztikus atmoszféra mellett többek között olyan színészek játéka erősíti a produkciót, mint Madaras József, Széles Anna, Balázsovits Lajos vagy Bujtor István, de két külföldi művész is szerepet kapott a filmben, ami akkoriban nem számított szokványosnak. Daniel Olbrychski a hegedűst, Jaroslava Schallerová pedig a fiatal anyát alakítja.