A szertartás szépen fokozatosan történt, először csak úszkáltak a vízen, egymással ellentétes irányban, majd egyszer csak a hím és a tojó kitárták szép, vörösesbarna tollgallérjukat és szarvacskára emlékezettő bóbitájukat, majd lebuktak a vízfelszín alá, hogy a csőrükben a felszínre hozott növényi részekkel kiemelkedve a vízfelszín tetejére, begyüket egymásnak feszítve táncoljanak. A násztánc nem tartott pár percnél tovább, de az élmény felejthetetlen marad, hiszen ilyenkor olyan, mintha az ember egy természetfilmbe csöppenne.
A madárvilágban nem egyedi eset, az ilyen udvarlási szokás, vannak fajok, amelyeknél, ahogy a búbos vöcsköknél is, látványos elemekkel tűzdelt nászt lehet megfigyelni, vannak, akiknél kevésbé látványos az udvarlás. A hazánkban előforduló fajok közül például a túzokok (Otis tarda) násza, a dürgés is kifejezetten látványos, vagy a pajzsos cankók (Philomachus pugnax) esetében a hímek párviadala a tojók előtt. Külföldi fajok közül az egyik legismertebb és legszebb násztánccal a rózsás flamingók (Phoenicopterus roseus) büszkélkedhetnek, akik balerina módjára táncolnak a vízen, így udvarolva egymásnak.
A búbos vöcsök (Podiceps cristatus) Magyarországon védett faj. A látványos udvarlás képei a nemzeti park honlapján tekinthetők meg.