A forrás egy márga és egy dolomit réteg találkozásánál tör a felszínre. Az egykor itt élő szerzetesek felduzzasztották és halastavat alakítottak ki a területen élelmezési céllal. Erről tanúskodik egy horog, amelyet a romok között találtak. A hajdani vízszint apadását minden bizonnyal a nyirádi bauxit kitermelés okozta, ám a hozam még így is stabilnak tekinthető.
A kolostor romjainak régészeti feltárása a közelmúltban, 2016-ban vette kezdetét, melynek során sikerült rekonstruálni a szentély alaprajzát, az épület egykori alkotóelemeit is azonosították és egy szerzetes temetkezési helyére is rábukkantak.
Az itt talált leletanyag arra enged következtetni, hogy a zárdát a 14. század elején építhették és valamikor a 16. században lett az enyészeté. A kutatások szakmailag szerteágazó és értékes következtetésekre jutottak, a kevésbé szakavatott szem számára viszont a maradványok tulajdonképpen egy árok és kőhalom benyomását keltik. Ez persze mit sem von le a népszerű kirándulóhely bájából, sőt talán éppen ez teszi olyan érintetlenné a gyönyörű erdei környezetet.