Bizonyos leletek alapján valószínűsíthető, hogy a környék már a római korban is lakott volt és minden jel arra utal, hogy a magyarok bejövetelekor is éltek itt. Szép lassan, az idő múlásával a falu Réhely néven (Révhely) a pannonhalmi bencés apátság jobbágyfalujává vált és a római kori alapokra új templom falait húzták fel a bencések (vagy egyes források szerint az Atyusz nemzetség tagjai).
Ezt a települést egy 1420-ból származó dokumentum már üres faluként írja le, ami azzal magyarázható, hogy a szigligeti vár megépülésekor a lakosság zöme az Újfaluba költözött át a nagyobb biztonság reményében. A sekrestye és a szentély között egy csontház (ossarium) is helyet kapott. Az épület sorsa a török pusztítás idején pecsételődött meg végérvényesen. A templom udvarát temetkezési helyként is használták, így a korabeli mondák egyfajta baljóslatú szájízzel mesélnek róla az innen előkerülő csontok tömkelege miatt.
Az Avasi név eredetét többnyire balladai homály fedi, de egyes spekulációk szerint a közeli Ávorsai-rét állhat az elnevezés mögött. A helyreállítási munkálatok 1958-59-ben zajlottak az Országos Műemléki Felügyelőség kezdeményezésére.