Bakancslistás helyek a Balaton körül – Csobánc vára

A Tapolcai-medence keleti részén, Gyulakeszi és Diszel között emelkedik a Csobánc. A vulkanikus tanúhegy, melyet az Országos Kéktúra vonala is érint, mindig is a balatoni kirándulók favoritjai között szerepelt. Ennek az egyik legkézenfekvőbb oka a Balatonra nyíló szenzációs látvány mellett, pedig a hegytetőn álló, legendás várrom.

Magáról a hegyről az első feljegyzés 1221-ből származik és már akkor is szőlőtőkék tarkították a szoknyáját. Neve a török eredetű “Csobán” szó kicsinyítő képzős megfelelője, ami pásztort jelent. A várat egy 1272-es oklevél említi először, de építése minden bizonnyal már 1255 előtt elkezdődött bizonyos diszeli nemesek által, akit a Rátót nembeli Gyulaffy család őseinek vélnek a történészeti spekulációk, mivel a vár ezen család tulajdonában állt egészen a 17. századig.

Az idők folyamán rengetegen ostromolták a falait, de még a törökök is vesztesen kullogtak el mindegyik kísérlet után. 1669-ben került az Esterházyak kezére, akik lerombolását tervezték, ám ezeknek a törekvéseknek keresztbe tett az éppen kitörő Rákóczi-szabadságharc. Fennállásának legintenzívebb ostroma 1707-ben esett meg Jean Rabutin császári tábornagy több, mint ezer fős serege által, de ez a támadás is szintén sikertelenül zárult, hála a vár maroknyi, de annál bátrabb védőjének.

1709-ben végül császári birtokba került és ez robbantásos rombolásának kezdetét is jelentette. 1722-ben már romként írnak róla. Régészeti feltárása a 20. század derekán indult meg és tulajdonképpen a mai napig is tart.
A hegy és a vár az irodalom olyan jeles képviselőit is megihlette már, mint Kis János, Vachott Sándor és Kisfaludy Sándor. Kisfaludy “Csobánc” címet viselő verses epikája például így indul:

“Ülj mellém a kandallóhoz,
Fel van szítva melege,
Csobánc-várról, Édes-kedves,
Ím! halljad, egy agg rege:
Mult szüretkor Badacsonyon
Ezt Múzsámtól vettem én,
Egykor, midőn magam bolygék
A hegy szirtes tetején…”

Fotók: kirandulastippek.hu