Bakancslistás helyek a Balaton körül – Fehérvízi-láp

A déli part természeti értékeinek hosszas sorát gazdagítja a Fehérvízi-láp, amely ökológiai szempontból a Nagyberek kiemelkedően fontos területének minősül annak meglehetősen ritka állat- és növényvilága miatt.

A Nagyberek egykor egyfajta árterülete volt a Balatonnak. Az öbölt egészen a 19. század közepéig többé-kevésbé összeérő vízfelület alkotta, majd hosszas lecsapolási munkálatok szabták át a táj arculatát. A valaha egyedülállóan bőséges, vibráló flóráról és faunáról ma már csak a mélyebben fekvő részek mesélnek, ott viszont számos védettség alatt álló faj lelhető fel.

A térség botanikai különlegessége az úgynevezett fűzlápokban mutatkozik meg igazán, amelyek esetében a nagyobb fűzfákat, kisebb, cserjeméretű társaik váltják fel. Ezek a lápok akár 100-300 hektáros területre is kiterjedhetnek. Emellett olyan ritka növények is megélnek itt, mint a lápi csalán, a bagolyszegfű vagy a fokozottan védett pókbangó.

Az állatvilágot a szarvasok, őzek, vaddisznók, teknősök, vidrák és melegvízi halak mellett javarészt a madarak képviselik. Elsősorban a vadregényes nádasok világát kedvelő fajok jellemzőek, mint például a kárókatona, a nyári lúd, valamint rengeteg réce- és gémféle.

A civilizáció egyetlen lenyomatát a végtelen mocsárvilágon egy török kori földvár maradványai jelentik a dél-keleti részen. A környék lakói ugyanis gyakran használták a sűrű nádas kisebb szigeteit, mikor a tatárok vagy később a törökök elől bujkáltak. A láp legkönnyebben Táska község irányából közelíthető meg.