“Csak más kontextusba kellett helyeznem az információimat” – Monoton/Monokrom interjú a Balaton “hangtérképéről”

A Monoton/Monokrom név talán nem a populáris rádióállomások rotációjából ismert, de egész biztosan nem szorul bemutatásra azok körében, akik az elmúlt tíz évben bármilyen formában is érintkeztek Veszprém underground szcénájával. Sós Gergő zajzenei projektje eddig is sokszor bizonyított már, de a legutolsó húzásával tényleg olyan jollyt vágott az asztalra, ami a sugárzó kreativitás megsüvegelendő bizonyítéka. A zenész ugyanis kajakkal vágott neki a Balatonnak, hogy egy szonár segítségével térképezze fel a tó medrének domborzatát, majd transzponálja azt zenei kottává. A folyamat hosszas és jelenleg is tart, de az első tételei már hallgathatóak. Ennek kapcsán kérdeztük Gergőt a munka fázisairól, viszontagságairól és körülményeiről.

Ha valaki tanulmányozza a munkásságodat, annak hamar szembeötlik, hogy a domborzatokra vagy ráfagyva. Helytálló ez az állítás? És ha igen, akkor honnan ered ez a vonzódás?

Igen, tömegében igaz. A domborzati formák és vizek mederszerkezetei adják a kutatásom alapját. Távolabbról indítva a kérdést, ezeket a témákat maga az alkotási folyamatom hozta magával. Minimalista zenével és monokróm festészettel foglalkoztam és jött a kérdés hogy merre tovább. Ez egy nagyon szűk eszköztárú munka mind zenei mind festészeti program tekintetében. Azt tudtam hogy mindennemű aktualitás és narratív tartalom mentesen akartam alkotni, mégis egy stabil alappal rendelkezni, ami ha úgy tetszik ad bizonyos játékszabályokat. Így jutottam el az adatvizualizáció és a szonifikáció módszeréig. Létre akartam hozni egy alkotási protokollt vagy útmutatót, adatokból és fix információkból. Így jutottam el a domborzati formákhoz és a mederszerkezetekig. Sokat túráztam a Bakonyban és a Balaton-felvidéken kis korom óta. A Balatonon horgászom tíz éves korom óta, kisebb nagyobb szünetekkel. Ez a két információhalmaz nagyon kézenfekvő volt. Valami helyi és valós alapot kerestem és kiderült hogy végig körülöttem volt, csak más kontextusba kellett helyeznem az információimat. A m o n o t o n / m o n o k r o m projekt ezekre az alapokra épült. Tájak, domborzati térképek és GPS adatok. Az adott formák és számadatok megfelelő szelektációjával kialakult a módszer amivel a képeimet létrehozom és a hanganyagaimat írom. Így valójában a képeim kották is egyben a megfelelő írásos előadási megjegyzésekkel.

Mikor és hogyan vetődött fel benned először a Balaton “hangtérképének” gondolata? Melyek voltak az első lépések a gyakorlati kivitelezésben és hogyan képzeljük el a munkafolyamatot?

Egy sorozatot készítettem, aminek az alapja a tanúhegyek voltak és eközben fogalmazódott meg bennem, hogy valami igazán nagy kiterjedésű, komplex projektet kéne csinálni ami mind időben mind tartalomban jelentős és jött a kézenfekvő ötlet, hogy itt a Balaton több mint hetven kilométer hosszú óriás víztömeg. Egy nagy élőlény ami egy teljesen új mérési elvet igényel. Időt energiát koncentrációt követel tőlem. Szervezés és tervezés után összeállt a terv. Kajakkal végigevezem hosszában és radarral lemérek egy sávot a mederszerkezetből. A kapott formákat és adatokat feldolgozom egy új munkamódszerrel.
A képek formáját a radar mederképe adja, a színkódokat, a természetes és mesterséges környezet és tóparti populáció adataiból kalibrálom át. Ennek a munkafolyamatnak a pontosításában segített a szabadonbalaton ökológiai platform és csapata, akikkel egy projektben dolgoztam szintén a tóval kapcsolatban. Így a végső műalkotások a Balaton hangtérképét adják és hivatkoznak a tó ökológiai állapotára is. A Balaton és a Bakony olyan értékeink, amelyeknek a védelme mellett való kiállást kötelességemnek érzem. Tudom hogy ez egy meglehetősen indirekt mód, mégis hiszem hogy jelentősége van.

Milyen fázisban tart jelenleg a munka? Milyen esetleges nehézségek merültek fel eddig? Mik az elért eredmények és mi áll még előtted?

A keleti medence felmérése megtörtént, Balatonkenesétől Balatonfüred határáig jutottam az evezéssel. A tó adottságai és méretei miatt is tiszteletet parancsol. Mint egy rendes expedíciónál, figyelni kell az időjárási ablakokat, amikor nincs viharjelzés. Az evezést és mérést nyílt vízen, a parttól az előírt távolság külső maximumán végzem. A valós nehézség a kikötési lehetőségek szűkreszabottsága. Ez egy olyan kérdés a tóval kapcsolatban, amit idővel meg kell válaszolni. Nem tartom egészségesnek, hogy a part ilyen mértékben nem szabad és nem nyitott bárki számára. Itt természetesen nem az ősnádasokra gondolok, sokkal inkább az aránytalanul sok magánkézben levő, zárt vagy privát partszakaszra. Ezek mértéke és a beépítettség aránya is elkeserítő .
A következő szakasz a tihanyi cső, végül következik a nyugati medence és a végcél Keszthely.
A mederalakulatok változatosak és izgalmasak, a víz tömege és mérete bentről nézve egy keskeny, tengeri kajakból, csodálatosak. A vízen töltött idő nagyon erős alapot ad a képi és zenei munkák készítéséhez.

Mikorra várható a teljes lefedettség vagy még korai erről beszélni?

A teljes projekt az első tervekhez mérten lassabban halad, a jövő év első felében reálisan elkészül a teljes mérés az összes kép és a monster bő, tizenkét órás hanganyag is. Egy nagy és a határaimat kirajzoló projektet akartam és meg is kaptam. A teljes folyamatot élvezem és értékelem minden örömével és nehézségével. A következő szakasz az amúgy elég szeszélyes tihanyi cső lesz.

További érdekességekért, valamint az első három balatoni hanganyagért kattintsatok a szabadonbalaton oldalára.

Instagram: instagram.com/monoton.monokrom
Youtube: youtube.com/channel/UCdxoIObeQJpx3VAvvzk36Rg
Bandcamp: monotonmonokrom.bandcamp.com