Csapody Balázs a Balatont is felírná a receptre

A balatonszemesi Kistücsök Étterem tulaja és a közelmúltban publikált „Így főz a Balaton” könyv gasztrotanácsadója az Index cikkében mesél részletesebben a Balatonhoz fűződő kulináris élményeiről.

Gyermekkori élmények

Szerencsém volt, mert a nagymamám vidéki asszonyként a Balatontól alig tizenöt kilométerre lévő Nagyberényben egy igazi „Michelin-csillagos” konyhát vezetett, állatokat tartott, és konyhakertje is volt. Így aztán mindig friss, jó minőségű alapanyaga volt, és valamennyi ételt szívvel-lélekkel, remekül készítette el. Erdélyben született, így aztán a töltött káposztába nem fűszerpaprikát tett, hanem csomborral és gyömbérrel ízesítette. A nagymamám változatos ételeket főzött hétvégenként: a nyulat, a kacsát, a libát és a csirkét sokféleképpen dolgozta fel.

Siófokon nőttem fel, a sósat kedveltem, nem az édességeket. A nyári szünidőben az osztálytársakkal, barátokkal sokat kerékpároztunk a Balaton partján, s ha megláttunk egy focipályát, megálltunk, s néhány pillanat múlva már rúgtuk a bőrt. De ugyanilyen élvezetes volt a vízben fejelés, alig tudtuk abbahagyni… Akkoriban egyébként a sült keszeg volt a kedvencem.

Manapság sem rajongok a sütikért, inkább sajtválogatást kóstolok. Viszont nagy kedvencem a túrógombóc: édesanyám kiválóan készítette, és a feleségem is kitűnően főzi. Karácsonykor szívesen eszem sült halat vagy rántott halat különböző salátákkal, valamint töltött káposztát.

Főzési tapasztalatok

Gyerekkoromban sokszor segédkeztem nagymamám és édesanyám mellett is a konyhában. Szerettem zöldséget pucolni, de leginkább azért, mert jókat beszélgettünk munka közben. Talán tizenöt éves lehettem, amikor először a húgomnak főztem, majd később a haveroknak is. A cserépedényt már akkoriban is használtam a húsok, zöldségek elkészítéséhez. Manapság is szívesen főzök római tálban például töltött káposztát, édesanyám receptje szerint. Általános és középiskolás koromban sokszor étteremben ebédeltem, akkoriban a vendéglők hangulata is nagy hatással volt rám. Édesapám is éttermekben dolgozott a Balaton mellett, de saját vendéglője sosem volt.

Nekem a gasztronómia maga az élet! Számomra a Kistücsök Étterembe járni nem munka, én a Kistücsök életét élem. Az a természetes, hogy amikor felkelek, oda vezet az első utam. Nem is tudom elképzelni, hogy ez másképpen legyen. Ha úgy tartja a kedvem, reggel kerékpárra ülök, és Siófokról átkerekezem Balatonszemesre.

A teljes cikk itt olvasható.